Az valahogy nem igazán szokott felmerülni, hogy a mesekönyvválasztás, mesélés terén vannak szakmai szempontok is. És persze vannak olyan szubjektív, eseti szempontok, amik szintén nagyon fontosak lehetnek – ezeket azonban sosem a másik anyuka, hanem a mindenkori szülő fogja tudni megítélni.
Arról, hogy vajon létezik-e “rossz könyv”, korábban írtam már, elsősorban objektív szempontok alapján. Na de mi van akkor, ha nem tetszik egy mesekönyv? Akkor az egy rossz könyv lenne? Mert ó, igen, természetesen én is számtalanszor belefutok olyan gyerekkönyvbe, ami nem tetszik. És itt most nem a “nem szimpatikus” vagy “nem igazán átütő” érzésére gondolok …
Mostanában gyakran megesik, hogy elkap valami erős nosztalgiahullám: hirtelen megelevednik a gyerekkorom egy-egy részlete. De nem egyes megtörtént események, hanem inkább hangulatok és fizikai érzetek. Mintha csak felém fújná az őszi szél (na meg a költözés kiváltotta belső lelki mozgások), elidőzik nálam egy röpke pillanatig, s mire ráismerek, már tova is tűnt (hogy ilyen költőien …
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 2010-es évek végén kezdhettem bele a “gyereknevelés” nevű életreszóló kihívásba, amikor a hazai gyerekirodalom javában virágzott – és virágzik azóta is. Elképesztő mennyiségű mesekönyv lát napvilágot hazánkban – a hazai könyvkiadás jelentős hányadát gyerekkönyvek teszik ki. – Ez egy fantasztikus helyzet! Viszont jókora kihívás is: ahogy a szülőség …
