„Ha valami a legjobb barátnőm poronytának bejön, akkor az a mesekönyv az én lurkómat is boldogítani fogja, nem?”
„Ha a barátnőm szerint egy gyerekkönyv szenny, és nem irodalom, akkor naná, hogy eszem ágában sem lesz azt a vackot megvenni, ha megvettem, akkor pedig dobom is ki mindjárt.”
Valahogy így működünk az anyuka (szülő) csoportokban is: ahogy az érzelmileg nehéz helyzetekben megerősítést és támaszt keresünk egymásnál („tudd, hogy oké vagy„, „én is éreztem így„), úgy hajlamosak vagyunk a szakmaibb jellegű kérdésekben is elsősorban vállveregetésre és megerősítésre hajtani. „Nekem nem tetszik ez a könyv.” – „Igazad van, ez egy vacak!” – „Akkor én sem olvasom el.” És persze ennek ellenkezőjére is bőven akad példa: az egymást könyvvásárlásba hajszoló hájpról, legyen ez egy online csoport, vagy a játszótéri anyukák köre.
Az valahogy nem igazán szokott felmerülni, hogy a mesekönyvválasztás, mesélés terén vannak szakmai szempontok is. És persze vannak olyan szubjektív, eseti szempontok, amik szintén nagyon fontosak lehetnek – ezeket azonban sosem a másik anyuka, hanem a mindenkori szülő fogja tudni megítélni.
10 fontos szempont
(a teljesség igénye nélkül):
- A mesehallgató gyermek életkora.
- A gyermek olvasottsága, passzív szókincse, halott szövegértési szintje.
- A gyermek temperamentuma, habitusa, érdeklődése.
- Az olvasás helye a napban, rutin és az olvasási rituálék.
- A mesélés módja.
- A mesekönyv (ha könyvből mesélünk) képi világa.
- A mesekönyv nyelvi megfogalmazása, irodalmi színvonala.
- A mesekönyv mögötti intézményes és szakmai háttér (kiadó, szerző, illusztrátor, tördelő).
- A család kulturális háttere (beszélt nyelvek, nemzetiség, vallás, hagyományok, világnézet).
- A szülő ízlése (tetszik-e neki a mesekönyv, szívesen meséli-e?)
Hisszük vagy nem, ezeknek csak egy része ízlés dolga, a 10. pontot leszámítva mindenütt kőkemény tényekre, szakismeretekre támaszkodhatunk.
Lehet például nem szeretni a pagonyos szerzőket (mondjuk Dániel Andrást), de azt tudnunk kell, hogy:
- a Pagony Kiadó szerzői (de mondhatnám itt a Cerkabella, a Móra, a Csimota, a Lampion Könyvek, a Kolibri, a Kulcslyuk, a Scolar – és még sorolhatnám – szerzőit is) az irodalmi élet elismert, de legalábbis számon tartott szereplői.
- a kiadási folyamat során nagyon komoly szerkesztői munka zajlik, amit irodalmat és a szöveggondozást tanult és sokéves tapasztalattal rendelkező szerkesztők végeznek
- ugyanez igaz egy könyv vizuális megjelenésére, az illusztrációkra is: az illusztrátorok olyan magasan (egyetemi szinten) képzett emberek, akik valami egészen érthetetlen szenvedélytől és hivatástudattól vezérelve nem az egyébként anyagilag kedvezőbb reklámgrafikai pályát választották
- ezeket a kiadókat gyermekirodalom rajongó fanatikusok hozták létre és üzemeltetik, és hiszed vagy nem, elsősorban az a céljuk, hogy minél több és minél jobb gyerekkönyvet jelentethessenek meg. Ha csak a pénzre hajtanának, bizonnyal nem léptek volna túl a Bogyó és Babóca sorozat kiadásán, és nem vágtak volna bele kevésbé jövedelmező, vagy akár teljesen kudarcos kiadványokba.
Ennek tudatában mondhatjuk azt, hogy nekünk – a példánál maradva – nem szimpatikusak Dániel András Kuflik könyvei, s dönthetünk úgy, hogy azt mi nem olvassuk szívesen (ld. 10. pont). De nem mondhatjuk, hogy az adott mesekönyv szemét, vagy nem irodalom, mert ez tényszerűen nem igaz (6., 7. és 8. pont).
Arról most ne beszéljünk, hogy valók-e egy 2 és fél évesnek a Kuflik könyvek (nem, ld. 1. pont), vagy hogy meséljünk-e, és hogyan Kuflikat egy olyan 5 évesnek, aki eddig csak a Mancs őrjárat könyveket szerette, és nem mesélnek neki napi szinten (ld. 2. és 3. pont). Vagy hogy mikor és hogyan meséljük a Kuflikat (ld. 4. és 5 pont). Vagy hogy miképpen illeszkedik a Kuflik sorozat az általunk vallott Montessori pedagógia kereteibe (sehogy, ld. 9. pont).
A 10. pont persze igazából őrületesen fontos: muszáj tudnom, hogy nekem mi nem tetszik, valamint hogy miért vált ki ellenérzést belőlem az az adott mesekönyv. Egyáltalán nem baj, ha csakis olyasmit mesélünk, ami az életünkhöz, világképünkhöz hézagmentesen illeszkedik. Tudnunk kell viszont, hogy ezek a mi saját aktuális szempontjaink, nem pedig objektív tények, és nem is a szomszéd anyuka szempontjai.
A saját szubjektív szempontjaink felismerésében persze sokat segíthet az objektív szakmai tények ismerete. Vagy legalább az arról való tudás, hogy vannak ilyen szakmai tények. 🙂 Épp ezért igyekszem itt a Mesepatika blogon mind a 10 szempontról részletesebben is írni.
Coming soon! 😉 Kövess Instagramon, hogy ne maradj le róla!