Mesekönyvek a halálról? – Mielőtt megkérdeznéd, miért is kellene a halálról mesélni, gyorsan leírom, hogy egyáltalán nem KELL! Kikerülni viszont nem tudjuk, nem csak a saját halálunkat, de a halál témáját sem. Legalábbis azt hiszem, elég nehéz, főleg egy (vagy több) kisgyerekkel, akik mindenre szemtelenül rákérdeznek…
Mimi még nem volt 3 éves, amikor az első covid év utolsó éjszakáján, 22:00-kor , a helyett hogy végre elaludt volna, én meg mehettem volna az online szilveszteri buliba, szorosan hozzámbújva megkérdezte, hogy: “Anya, egyszer én is meg fogok halni?”
Azt hiszem, sosem fogom kiverni a fejemből ezt a mondatot.
Azóta lépten-nyomon előkerül a halál témája, olyan apróságok kapcsán is, mint hogy „ugye nem halnak meg a poloskák, ha kitesszük őket a lakásból?” És persze itt van mindenszentek, vagy halottak napja is, hogy az őszi kirakatokból integető halloweeni csontvázakról és zombikról már ne is beszéljünk… Mert ha az “én is meghalok?”-nál van rosszabb kérdés, akkor az a “mi az a zombi?” (Legalábbis számomra.)
Úgyhogy bár nem KELL mesélnünk a halálról, azért nem rossz az, ha van pár könyv a kezünk ügyében – arra az esetre, ha támadnak a zombis, vagy egzisztencialista filozófiai kérdések.
Halál, élet értelme
Óvodásoknak
Patrice Karst: A láthatatlan fonal
Kulcslyuk Kiadó, 2015, 34 oldal
A rövidke mesekönyv mindössze egyetlen oldalán jelenik meg a halál, ez azonban tökéletesen elég „bevezetőnek”: nem tudjuk, merre jár Simon bácsi, a „láthatatlan fonál” azonban összeköt vele, és érezzük a szeretetét.
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél
Pagony, 2021, 30 oldal
Ez a könyv pedig olyan, mint Shona Innes többi könyve a sorozatban: kedves és szemléletes hasonlatokkal teszi megérthetővé az élet nehéz kérdéseit. A halál kapcsán igyekszik mindenre kitérni: mi van a halál után, hogyan zajlik egy temetés, mit érzünk, amikro gyászolunk.
Elveszett alvókák
Both Gabi (szerk.), Betűtészta, 2018, 64 oldal
Az elveszett alvókák mesegyűjtemény történeteiben nem hal meg senki. Hogy kerülhet akkor ez ide?
Úgy, hogy a legszeretettebb kisállat (vagy tárgy) elvesztése ugyanolyan fájó a gyermekek számára, mint egy élő kiskedvenc halála. Hasonló kérdéseket is vet fel: hová tartozik, akit elvesztettem (még hozzám?), mi lesz vele, hová kerül miután elveszett? hogy viselhetem el a vele járó fájdalmat? hogyan élek ezentúl nélküle?
(Hasonló történetet találunk még a Babróka kistestvére kötetben is.)
Bendl Vera: Matyi tigrissel álmodik
Pagony, 2021, 88 oldal
Matyi egy filozofikus alkatú kisfiú, aki szeret elgondolkodni az „élet nagy kérdésein”. Egyetlen mesében sem találkozik közvetlenül a halállal. Viszont fontosnak tartja, hogy megmentsen egy poloskát; szeretne egy (vagy két) nagypapát, mert a hiánya akkor is nehéz, ha személyesen már nem ismerte; tudni akarja, meddig tart egy pillanat; és megsiratja, amikor lekési az esőt (hiszen az a pillanat csak egyszer volt).
Érzékenyebb lelkű gyerekeknek kifejezetten ajánlom.
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág
Szemlyes kedvencem, a „meghalás” lírai meséje: azé az úté, amit Atiék idős szomszédja, Ármin bácsi tesz meg az égig. Az utazáshoz maga épít egy különleges autót, méghozzá a nagypapájától örökölt tervrajz alapján.
Ármin bácsi a nagy utazás előtti évben beavatja tervébe kis szomszédját, Atit, és úgy megy el, hogy örökül hagyja neki a tervrajzokat, hogy egyszer majd Ati is megépíthesse a maga autóját.
A mesében a halál csak szimbolikusan, a mese nyelvén jelenik meg, üzenete mégis egészen világos.
Keresd a könyvtárban!
Arcadio Lobato: Csillagmese
Naphegy, 2006, 26 oldal
A mese az elválásról szól, azonban egy olyan elválásról, ami végleges: a kislány és a csillag csupán egyetlen napra találkozhattak, hiszen míg egyikük az éghez, addig másikuk a földhöz tartozik.
Különlegessége, hogy a történetet a szerző festői képei illusztrálják.
Keresd a könyvtárban!
Iskolásoknak
Pernilla Stalfelt: Halálkönyv
Vivandra, 2006, 26 oldal
Pernilla Stalfelt könyvében mindent megtalálunk, amitől valaha is féltünk, hogy a gyerekünk a halállal kapcsolatban megkérdezi.
Épp ezért felszabadító olvasni: mert mindent kimondhatóvá tesz, a kimondás által pedig máris csökken a szorongás… Sőt, még nevetni is fogunk!
Catherine Dolto: Beszéljünk a halálról!
Tündér – Studium Plusz, 2021, 32 oldal
Ahogyan a Halálkönyv, úgy e könyvecske is szeretne mindent elmondani a halál és veszteség kapcsán, a fesztelen szókimondás helyett azonban inkább a didakszis nyelvéhez nyúl. Egy bölcs hang szakértően elmagyaráz mindent.
Közösen olvasva (felolvasva) kissé furcsán hat, önállóan olvasva azonban el tudom képzelni, hogy a gyerekek pont ebben a stabil és objektív hangban találnak támaszt.
Kollár Árpád: Milyen madár
Csimota, 2014, 58 oldal
A melankolikus hangulatú verseskötetnek mindössze csupán néhány verse foglalkozik az élet végességének és az elmúlásnak a kérdésével.
Stian Hole: Garmann nyara
A Garmann nyara az átmenetek meséje: egyik állapotból átjutni a másikba pedig egy kételyekkel teli, szorongató és sokszor fájdalmas folyamat, legyen akár szó az óvodából az iskolába kerülésről, akár az élet utolsó éveiről. Garmann és idős nénikéi bizonyos szempontból hasonló helyzetben vannak mint a kisfiú: tudják, hogy valaminek vége van, de nem ismerik az újat, ami jön, és legfőképpen nem tudják, készen állnak-e rá…
A könyv illusztrációi fotómontázs technikával készültek, és ettől egyszerre hatnAak valószerűen és groteszken. Tökéletesen átadják Garmann szorongató érzéseit.
Jostein Gaarder: Kérdem én
Cser Kiadó, 2016, 72 oldal
A filozófikus író lírai könyve csupa rövid kérdésből áll, tömörségével mégis azonnal felébresztette a bennem szunnyadó kiskamaszt.
E kérdésekre, melyek az üresen tátongó bal oldalak közepén (vizuálisan a semmi közepén) állnak, nem kapunk választ. A jobb oldalakon futó elmosódott rajzolatú képek (sokszor a kérdező belső képei) mégis valamiféle válasz felé vezetnek…
Mert kell, hogy legyen valamiféle válasz.
Martin Baltscheit: Csak egy nap
Móra, 2018, 90 oldal
Ez kivételesen egy olyan könyv a listában, amit (még) nem olvastam, úgyhogy a személyes ajánlásom helyett álljon itt a fülszöveg:
„A róka és a vaddisznó egy reggel újszülött kérésszel találkozik. Szomorúan gondolnak arra, milyen rövid élete lesz, ezért nem árulják el neki, hogy mi fog történni vele. Szeretnék boldoggá tenni, és elkezdődik a füllentések sorozata. Vajon ki akar a másik kedvében járni? A róka és a vaddisznó teszi vidámmá a kérész napját? Vagy fordítva?”
Gyász, veszteség, elengedés
Az előbbi csoporttal szemben ezeket a könyveket leginkább akkor javaslom elővenni, ha a gyermeknek van valamilyen saját élménye a gyásszal kapcsolatban. Ez lehet egészen áttételes is (pl. tapasztalja, hogy a nagymamája szomorú, amiért elveszítette a házi kedvencét).
Különösen igaz ez a szülő haláláról szóló mesekönyvekre.
Óvodásoknak
Benji Davies: Nagypapa szigete
Móra, 2016, 32 oldal
Ha létezhet vidám mese a halálról, akkor a Nagypapa szigete az. Az illusztrációkat kerekded formák és élénk színek jellemzik, és bár nagypapa elutazik a szigetre, és nem is akar onnan visszatérni, mégis egészen meg tudunk nyugodni abban, hogy jó lesz ott neki…
Ezt tudva pedig a kisunoka is könnyebben viseli a veszteséget.
A mesében a halál csak szimbolikusan jelenik meg – ez azért külnösen szerencsés, mert a gyerek eldöntehti, hogy akarja-e érteni a mese üzenetét, vagy (még) nem. Azaz nincs rákényszerítve a halállal való szembenézésre.
Bartos Erika: Elmúlás
Móra, 2018, 80 oldal
Egy óvodás korú kisfiú elveszíti, majd elgyászolja a nagypapáját. Ennek eseményeit, és a gyászfeldolgozás fázisait követhetjük nyomon a mesében. Ahogyan a szerző más műveiben már megszokhattuk, a felnőttek itt is példamutatóan viselkednek: olyanok, ahogyan egy kisgyermek látni szeretné (és látja) őket: tökéletesek.
A mesekönyv erőssége, hogy hitelesen és részletesen ábrázolja a gyerek nézőpontjából azokat a lelki folyamatokat, amelyek egy gyászoló kisgyerekben végbemennek.
Mészöly Ágnes: Barni titkos barátai
Pagony, 2022, 80 oldal
A kisregényben szereplő Barni nem tud szembenézni édesapja elvesztésével, és a saját gyászával küzdő édesanyjában sem igazán talál támaszt.
Két lomtalanításkor talált plüssállat siet a kisfiú segítségére a gyászmunka elvégzésében, és az élethez való visszatalálásában. A „beszélő” plüssök Barni belső világát jelenítik meg.
Mindezek ellenére a Barni titkos barátai mégsem igazán szomorú, hanem sokkal inkább egy kalandos meseregény, amelynek bizonyos epizódjai tudnak csak szívfacsaróak lenni.
Barbara Walsh: Sammy az égen
Pongrác, 2012, 30 oldal
Ezt a kiskedvenc elvesztéséről szóló (állítólag) csudaszép képeskönyvet sajnos csak kevés könytárban lehet megtalálni, úgyhogy a saját szavaim helyett álljon itt ismét a fülszöveg:
„Sammy a legjobb kutya a világon. Szereti a gazdáját, és gazdája is nagyon szereti őt. Sammy megbetegszik, majd nem sokkal azután elpusztul…. Ám lélekben továbbra is kis gazdájával és családjával marad, akik soha nem felejtik, hogy Sammy mennyire imádta kergetni a buborékokat, hogy éjjelent hűségesen vigyázott legjobb barátja álmára és mindig készen állt egy kis dögönyözésre.”
Keresd a könyvtárban!
Iskolásoknak
Dezső Andrea: Mamuska
Csimota, 2010, 34 oldal
Dezső Andrea művészi képeskönyvéről itt olvashatsz bővebben.
Szulyovszky Sarolta: A hálás virág
Csimota, 2010, 22 oldal
Allegorikus kis mese az elmúlásról. Rövid, és tömör, akárcsak egy sírfelirat. Mindenképpen „dolgunk” van vele: nem adja magát azonnal…
A könyv különlegessége, hogy a bal oldali lapokon prózában, míg a jobb oldalon, az egyébként lenyűgözően izgalmas képek alatt versben is elolvashatjuk ugyanazt (?) a történetet.
S hogy mi a hálás virág? Egy művirág, ami még nagymama életében nő nagymama kertjében, s ott is marad télben-nyárban, egészen addig, míg nagymama is az emberek közt marad. Majd mikor nagymamával együtt a művirágnak is nyoma tűnik, új, immár élő hajtás támad a helyébe.
Felhőpárna - Versek léten innen és túl
Ayhan Gökhan (szerk.), Petőfi Kulturális Ügynökség, 2021, 104 oldal
Kortárs költők versei halálról, gyászról, elmúlásról. Ezek amolyan igazi „szép” versek, amiken elgondolkodhatunk és meghatódhatunk.
Orosz Annabella légies, és mégis sokatmondó illusztrációi pedig igazán megemelik a kötetet. Valójában már csak azért is érdemes kézbe venni, mert olyan földöntúlian szép az egész…
Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu!
Csimota, 2009, 42 oldal
A Neked írok, Apu! egy levélregény, amelynek fiktív szerzője egy iskolás kislány, címzettje pedig a már nem élő édesapja. A levélírás tevékenysége fontos része a kislány gyászfeldolgozásának, ugyanakkor a levelek „dokumentálják” is ezt a folyamatot.
Bátky András: Morci
General Press, 2011, 34 oldal
Morci folyton morcos, és évszakról évaszkra felteszi édesapjának a kérdést: miért változik a világ? Az apuka igyekszik kimerítő és megnyugtató válaszokat adni, közben pedig lassanként feltárul előttünk Morci „morcosságának” oka: valójában édesanyja elvesztését nem tudja elfogadni.
Mégis egyre könnyebb és könnyebb lesz neki, míg végül rátalál valamire, ami sohasem változik…
Robert Munsch: Örökké szeretlek
Manó Könyvek, 2016, 32 oldal
Az örökké tartó anyai szeretet verses meséje (vagy balladája?), miszerint a szeretet úgy éli túl a szerető szülő halálát, hogy idővel mi magunk is valaki más szerető szülőjévé válunk.
(A könyvön akkor is sírni fogsz, ha amúgy nem vagy kibékülve a szülői szeretet ilyen egyoldalú ábrázolásával. – Tapasztalatból mondom.)
Peter Carnavas: Az elefánt
A kisregény hőse egy iskolás kislány, aki depressziós tüneteket mutató édesapjával él együtt. A depressziót, apja mozdíthatatlanságát és megközelíthetetlenségét nevezi el „elefántnak”.
A történet során derül csak ki, hogy a kislány maga is elakadt a gyászfeldolgozás folyamatában, s hogy derűje és életigenlése mögött ki nem mondott fájdalmak húzódnak.
Nincs azonban magára hagyva: látszólag örökvidám nagypapája és barátaival segítik egymást.
Kolozsi László: Apufa
Apa ott van akkor is, amikor már nincs – erről szól az édesapa halálával induló, és a gyerekei felnövésével befejeződő mese. Hiszen érezhető a szeretete és a törődése, hallható a hangja: ott van benne, az Apufában.
A mese a gyásznak a feldolgozási szakaszát nagyítja ki, a „láthatatlan fonal” téma kibontásával. A gyerekek rájönnek, hogy jelenvalóvá tudják varázsolni apát, csakhogy ami még elinte vigaszt és megnyugvást ad, az utóbb akadálya lesz a „valós” élet folytatásának. Végül el kell engedniük Apát a fában, ez pedig mégoly fájdalmas, mint a fizikai elvesztése volt.
Keresd a könyvtárban!
A könyvlistát egyben megtalálod ezen a moly.hu polcon: Halál, gyász, élet értelme
Pingback: Mesekönyvek halálról és elengedésről - Fajáték ajánló